Erdei termékek gyűjtése és feldolgozása

Az erdei mellékhaszonvétel mint az erdővel váló tudatos gazdálkodás része, csak néhány évtizedes múltra tekint vissza. Ma már általános az a felfogás, hogy a fatermesztés egységnyi területre jutó jövedelmezőségét célszerűen lehet növelni, ha a főtermék mellett a melléktermékek hasznosítását, előállítását, forgalmazását is gazdálkodásunk szerves részének tekintjük.
A mellékhasználati tevékenység megítélésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy olyan termékekről van szó, amelyek adott esetben elvesznének, vagy csak csekély mértékben hasznosulnának. Begyűjtésükkel egyrészt jól kihasználható a mező- és erdőgazdálkodásban vagy akár a más népgazdasági ágban dolgozók töredék munkaideje, másrészt nem lebecsülendő kiegészítő jövedelmet jelent az ezzel foglalkozóknak. Az erdei melléktermékek mind a hazai, mind a külföldi piacokon jól értékesíthetők. Közgazdasági megfogalmazásban, importhányad nélküli exportlehetőségről van szó.
erdei mellékhaszonvétel sokirányú tevékenység, amelynek során a fatermesztésen és a fafeldolgozáson kívüli termékek hasznosításával értékes ipari alapanyagot vagy fogyasztható készterméket állítanak elő. Ide tartozik az erdei gyümölcs, a gomba, a gyógynövény, a vékony faanyag, a mag, a díszítőanyag stb. és a fa kémiai hasznosítása; gyakorlatilag a teljes biomassza valamilyen formában történő feldolgozása. A mellékhasználat magában foglalja továbbá a felszíni bányászatot, a vadászatot, a méhészeti, a fűz- és nádtermelési, illetve -feldolgozási tevékenységet is, függetlenül attól, hogy ezt milyen tárca vagy vállalat irányítja.
Könyvünk ebben a sokoldalú, színes, érdekes munkában próbál eligazítást adni. Egyaránt szól azokhoz, akik az erdőt járva és szemlélődve felfigyelnek az erdei gyümölcsökre, gombákra, vagy akik vállalva a szervezett gyűjtéssel járó fáradozást, be szeretnének kapcsolódni a gyűjtéssel, a tárolással, a tartósítással, a feldolgozással kapcsolatos tevékenységi körbe. Budapest, 1982. július - A szerkesztő.